A nagy angol regényíró valós hősöket akart rendkívüli körülmények közt ábrázolni. Ilyen hős a Lidércfény Jude-ja is, akinek az alakjában itt-ott önéletrajzi elemek is bujkálnak. 1888. április 28-án – ekkor merül fel a regény ötlete Hardyban – ezt írja naplójába: „Elbeszélés egy fiatalemberről – nem jut be az oxfordi egyetemre –, küzdelmei és végső bukása. Öngyilkosság. Van ebben a történetben valami, amit meg kellene mutatni a világnak, és én vagyok az, aki megmutathatom nekik.” Ez a fiatalember és a szerelme, az okos, felvilágosult Sue későn találnak egymásra: mindketten elsietett, rossz házasság nyűgében élnek. Mégis vállalják szerelmüket, és – akárcsak a többi Hardy-regényben – összeütközésbe kerülnek a sorssal, a végzettel: ezúttal a képmutató társadalommal, a pletykaéhes kispolgárokkal, akik elállják a társadalmi emelkedés útját – Jude sosem jut be az áhított egyetemre – és a boldogsághoz vezető utat. Szinte végzetesen tragikus ez a szép regény, a szerencsétlen szereplőktől a sors minden boldogságot megtagad.