Ha a szellemi Erdélyt keresem, századokkal dacoló megtartó erejével, az iskolák kapuján kell - ténylegesen vagy gondolatban - benyitnom. Ha érteni akarom egy-egy jeles erdélyi tudós, író, közéleti ember lelki valóját, tartását, hitét - az iskoláját kell megismernem. Mondd az iskoládat, s megmondom, ki vagy! A jó iskola nem mossa el az egyéniségeket, hanem éppenséggel kibontakoztatja őket, miközben rájuk nyomja a maga sajátos közösségi jegyeit. Tudás, szorgalom, helytállás az iskolákban serken fel, teljesedik ki, érlelődik későbbi művekké. A kudarcokért, bukásokért, csüggedésekért vagy netán árulásokért is az iskolákat, még inkább azok hiányát okolhatjuk. "Mert az iskolára olyan nagy szükség van, és olyan sokféle a haszon, mely az iskolából származik, hogy vaknak, sőt érzéketlennek kell lennie annak, aki ezt magától föl nem fogja, be nem látja." Apáczai Csere János, az egyik legnagyobb magyar pedagógus érvelt ilyenképpen az iskolák fölöttébb szükséges voltáról.