A szépséges navarrai királyné világhírű elbeszélés-gyűjteményét – a Heptameront – a francia reneszánsznak ezt a halhatatlan remekművét 1925-ben kapta meg a magyar olvasóközönség először megbízható fordításban. A Heptameron-t a francia irodalom-történetírók büszkén állítják Boccaccio „Dekameron”-ja mellé. Az olasz Dekameron a novellaírás apjának, a lángeszű Boccaccio-nak a remekműve. A francia Heptameron, amelynek mintájául a Dekameron szolgált, szintén „keret-elbeszélés”. Egy társaság, amely a baszk földön lévő Gave folyócska áradása elől egy kolostorba menekül, az időt azzal üti agyon, hogy a társaság tagjai „igaz” történeteket mondanak el egymásnak. Ez szolgál az elbeszélések „keretéül”. A Dekameron, mint neve mutatja, tíz (deka) napra osztja föl mondanivalóit. A navarrai királyné is ilyen dekameront tervezett, de halála megakadályozta abban, hogy művét befejezze. Gyűjteménye csonka maradt, a tíz nap helyett csak hét lett belőle. Innen a neve: Heptameron (hepta görögül hetet jelent). A hét napra hetvenkét elbeszélés esik.