Megannyi Ivanovok közül egyedül Szmoktunovszkij ábrázolta érdekesen az unalmat, cselekvő drámaisággal a tétlenséget, sokszínűen az egyhangúságot. A Moszkvai Művész Színház előadásában a kivételes nagyságú színész érthetővé tette Ivanov fölmorzsolódását, mivel nem kivérzetten szürkült a színen, de személyisége teljes fegyverzetében futott zátonyra, láthatóvá tette erőfeszítéseivel a láthatatlan társadalmi falakat.