Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után 1939-1955

szöveg

Ha csak néhány szóban szeretnénk jellemezni századunk első felének történetét, azt kellene mondanunk, hogy az 1900-tól az 1950-es évekig tartó időszak a népirtások, erőszakos ki- és betelepítések, lakosságcserék és a hatalmas méretű népvándorlások jegyében telt el. Mindezek nem történtek volna meg a parancsuralmi rendszerek 20. századi formája, a totális állam nélkül. „Az ilyen rendszer az embert jelentéktelen szereplővé fokozza le a politikai játszmában és egyszerű számjegy marad a gazdasági életben. Egyetlen tollvonással megváltoztathatják az államok határait, s nem titkolt kegyetlenséggel pusztítják el az emberek millióit. A családok ezreit űzik ki házukból, szülőföldjükről, félredobva a civilizációt és a kultúrát, amit nemzedékek sora kialakított” — világított rá a totális állam lényegére XII. Pius pápa 1945-ben. vészkorszak fordulópont a történelemben. A Holocaust az emberiség történetének legmélyebb pontját jelöli. A zsidóság elleni náci hadjárat tartalmazza a felsorolt diszkriminációs gyakorlatok minden elemét. Auschwitz és a Gulag — a totális társadalmak szimbólumai. A német és szovjet halálmalmokban életek milliói fejeződtek be. Ám hibát követ el, aki a népirtás eme két gyakorlatát pusztán számok alapján szeretné összehasonlítani. A modern ember által oly nagy becsben tartott statisztika csalóka jellege itt válik nyilvánvalóvá. A számok ugyanis önmagukban nem tartalmaznak kvalitatív elemet. A Gulag a büntetés-végrehajtás helye volt. A szinte áttekinthetetlenül szövevényes szovjet táborvilág a belső elnyomás funkcióin túlmenően a II. világháború végén a németek, magyarok, mandzsuk, japánok, krími tatárok, csecsének, baltiak stb. százezreinek elhurcolásával, népek megbüntetésének eszközévé vált. A Gulag típusú népirtásban mégis volt valami racionalitás, mégha ördögi is, amennyiben a vélt vagy valós társadalmi, nemzeti ellenfelek megbüntetésére, illetve likvidálására irányult. A Holocaustnak viszont nincs racionális magyarázata. A nácik halálra ítéltek mindenkit, akinek nagyszülei közül legalább három zsidó volt. A Holocaust azért megemészthetetlen és érthetetlen, mert irracionális. A totális népirtás tényével a nemzetiszocialista ideológusok, revizionista történészek sem tudnak szembenézni. A II. világháború után senki sem vette, vehette védelmébe a zsidóság megsemmisítésének programját és gyakorlatát. A mai antiszemitizmus épp a megsemmisítő táborok létének tagadásával próbálja „elfogadhatóvá tenni” Hitler háborúját. A vészkorszakban Auschwitz valóságát a nyilvánosság előtt a náci vezetők sem vállalták. A Gulag táborokról viszont mindenki tudott, mert megfélemlítő funkcióját csak így tölthette be.

Cím(ek), nyelv
nyelv magyar
Tárgy, tartalom, célközönség
tárgy Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után
tárgy Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok
tartalomjegyzék
Előszó 7 I. Historiográfiai áttekintés 9 II. A vészkorszakban 13 a) A német megszállás előtt 13 b) Deportálások 1944 nyarán 20 c) A nyilas uralom 26 III. Magyar zsidók szovjet fogságban 33 IV. A túlélők 41 a) Becslések a jelenlegi területen felszabadult zsidóság számáról 41 b) A túlélők visszatérése 47 c) Adatszolgáltatás a vészkorszak után 54 d) A magyar zsidóság Észak-Erdélyben, Kárpátalján, a Felvidéken és a Délvidéken 64 e) A veszteségek 74 V. Adatok és kritikájuk 77 VI. Vándormozgalom a vészkorszak után 90
teljes tartalomjegyzék
Személyek, testületek
létrehozó/szerző Stark Tamás
kiadó MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet
Tér- és időbeli vonatkozás
kiadás/létrehozás helye Budapest
térbeli vonatkozás Magyarország
az eredeti tárgy földrajzi fekvése Budapest
időbeli vonatkozás 1939-1955
Jellemzők
hordozó papír
méret 112 p.
formátum pdf
Forrás, azonosítók
forrás MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet