Tíz-tizenöt éve még minden harmadik faluban talált egy szép, festett vagy ácsolt ládát, aki éppen azt keresett. A tárgyi népművészet utóélete mindenkit foglalkoztat, aki nemcsak lakik az országban - él is benne. A népművészet tárgyainak legnagyobb részét a régi kismesterségekben dolgozó iparosok készítették. A jelképpé lett tulipános ládák többségét például a múlt század közepétől két-három szabvány méretben, néhány tucat díszítésváltozattal - ma így mondanánk - futószalagon készítették. A magyarosnak hitt és mondott keménycserép cifra tányérokat milliós tételekben gyártották a monarchia külföldi és hazai műhelyei. Más kérdés, hogy az üzemek tulajdonosai igyekeztek a portékát a vásárlók vélt, vagy valódi ízléséhez igazítani. A tömegtermelés még nemesebb technika esetében is tény. A századforduló körül Hódmezővásárhelyen ötszáz fazekasműhely dolgozott, még a kevésbé ismert Csákváron is legalább ötven. A közvélemény népművészet fogalmába jószerivel csak a pásztorművészet, esetleg a textilmunkák illenének, mivel azokat többnyire valóban gazdájuk készítette. De bármit értsünk tárgyi népművészeten, emlékeiért aggódnunk korántsem felesleges. Újságcikk : Tükör folyóirat, 1978. január 15.