H. L. munkaszolgálatos (101/210. II. musz. félszázad) levele feleségének. Tartalma: még a rendeletek hatása alatt van, rossz hangulatban, csak a fiúk érthetetlen optimuzmusa ad neki kis megnyugvást. Elgondolkozásra késztetik őt, tényleg lehetséges-e ezt véghezvinni. "Ma megint vasárnap, rohan az idő, olyan gyorsan kergetik a hetek egymást és mégis oly lassú a viszontlátás órája, csak munka, munka és ennél százszorta rosszabb a rabság, ahogyan élünk így távol egymástól elszakítva, meggyötörve, nem emberhez méltóan. Az isten nagyon levette rólunk a kezeit." Leírja, mit ebédelt, öregektől nem lehet aludni, mert hajnalban krákognak, járkálnak, politikai rémhírterjesztők. Rokonokról híreket kér, megnyugtatja, hogy ilyen humánusan megy az összeírás és lassan, úgyhogy 5 kerülettel csak szeptemberre lesznek meg.