K. J.-né levele felszabadított munkaszolgálatos fiának, K. O.-nak. Tartalma: nagyon boldog, hogy levelét megkapta. Sok meghurcoláson mentek keresztül, sokat koplaltak, "rettenetes, ahogy a család kinéz", de ő vasból van, nem cukorból. Látni akarja őket. Ebben az évben még egy deka kenyeret sem kaptak, szomszéd dobott be nekik némi élelmet. Addig ne jöjjön, míg nem írja, hogy tiszta a levegő. Zsír, liszt, cukor nem létezik, ha igen, csak aranyért, az meg neki nincs. Rabok voltak, csak egy-két órát mehettek ki, s fel csak jó borravaló ellenében lehetett feljönni. Október 16-án a téglagyárba vitték őket, négy napig voltak itt étlen-szomjan, december 4-én a gettóba kerültek, ott rengeteget kínlódtak, az oroszok szabadították fel őket. Még régi lakásukban laknak, ott a házat tönkretették, rokonokról nincs hír, Lacit az Albrecht-laktanyából vitték el, róla és apjáról semmi hír. Boldog, hogy ilyen családhoz került, ha Laci is hazamegy, el akar menni Pestről, mert ott "az élet ronda". Tévesen 1945. január 12-re datálva.