Dr. B. K. munkaszolgálatos levele Dr. S. J. főhadnagynak, egykori századparancsnokának. Tartalma: elnézést kér, hogy üdülése alatt zavarja, arról érdeklődik, hogy kaphatná vissza az írógépét. Gratulál előléptetéséhez, a század tagjai mind jókat mondanak róla, "mind-mind csak és kizárólag it. Főhadnagy Úrnak köszöni az életét, megmaradt lelki egyensúlyát, jövőbe vetett hitét". Köszöni ő is "krisztusi együttérzését", az ő példája miatt nem idegenkednek bajtársai attól a keresztény gondolatiságtól, amelyet ő még a "legsúlyosabb Vép-napok idején" is vallott. "Egyikünk sem tudja, mit hoz a jövő, de hogy ezeknek a hazatért embereknek a legnagyobb részét szélsőséges őrültségekbe nem lehet majd belerántani, csak annak az emléknek köszönheti a társadalom, amelyet it. Főhadnagy Úr magatartása a lelkükbe vésett."