Egyiptom kultúrája az ókor óta foglalkoztatja a történetírást; a görög szerzők a mesék és a valóság különös keverékével szórakoztatták olvasóikat, a középkori történetírók ókori elődeiknél is kevesebben tudtak a régi Keletről. Tudományos módszerekkel a hieroglifák megfejtése óta (1822) folyik a fáraókor kutatása, azé a páratlan alkotásokat létrehozó kultúráé, mely az egyetemes történet egyik leghosszabb és legfontosabb fejezetei közé tartozik. A könyv az állam megszületésétől Nagy Sándor koráig bezárólag tekinti át Egyiptom történetét, és képet ad a kultúra különböző területeiről is. A köztudatban Egyiptom évezredeihez a merevség, az ünnepélyes mozdulatlanság képzete társul, e mű viszont éppen azoknak a dinamikus folyamatoknak a bemutatására helyezi a fő hangsúlyt, amelyek időről időre mélyreható változásokhoz vezettek társadalmi és kulturális téren egyaránt. A szerző évtizedes kutatásai alapján újszerű áttekintést ad az egyiptomi vallásról, világképről, tér- és időszemléletről. A kötet végén összeállítást kap az olvasó az egyes dinasztiákról, a szakember megtalálja az egyiptomi nevek tudományos átírását, továbbá gazdag irodalmi tájékoztató áll az olvasók rendelkezésére, s a mű kézikönyvként való használatát a névmutató is segíti. A 448 oldalas könyvet számos szövegközti ábra, 19 színes, 123 fekete-fehér kép illusztrálja, valamint három térkép segíti a tájékozódást.