"Lélekkel átitatott versek" - mondta valaki, miután átolvasta Móra Magda készülő verskötetének kéziratát. Valóban igaz: lélekkel átitatott költemények ezek, amelyekben ott dobog a szeretetet sugárzó emberi szív is. Minden egyes sorában - tenném azonnal hozzá -, mert e versek egyszerű és kristálytiszta hangja üzen át az öröklétiségbe. Hosszú és küzdelmes, de mégis boldog, kiegyensúlyozott és irányt magáénak mondható életet koronáz meg ez a kötet, amely Móra Magda válogatott verseit tartalmazza. Semmi hivalkodás, semmi nagyotmondás, semmi mesterkélt költői póz, extravagancia vagy modernkedés. Ehelyett puritán egyszerűség, de mégis magas fűtöttségű lírai véna, összefogottság és összeszedettség, életközelség és életszeretet, az esendő emberi létbe és életbe vetett bizalom, és ... epiphoitészisz, azaz istenközelség: a bármelyik pillanatban is széthullható emberi létnek a hit kötőanyagával való összetartása... Móra Magda költészete minden ízében ellene szegül az egyre inkább burjánzó bűnnek, a kaotikus világzavarodottság kellős közepén a hagyományos és veszélyeztetett értékrend legféltettebb kincseit menti elénk - milyen egyszerűnek is tűnő dolgok ezek! -, úgymint: alázat, szolgálat, hitvestársi szeretet és hűség, gyermekszeretet és jövőbe vetett hit; növények és állatok tisztelete. S mindez töretlenül az egyéni szenvedések, a társ-nélkül-maradottság fájdalma, a hitéért-való-üldözöttség és fenyegetettség próbatételes légkörében is. A materiális világban talán éppen a szenvedés és a félelem juttatja a lelket egyre érzékenyebb világba, a felébredés állapotába, s indítja el az áhítattal átitatott lét- és életmegélés felé. A magasztos ideálok láthatatlanul is jelen lévő szférái felé, röviden: Isten felé. De így is fogalmazhatnánk: csak az igaz emberi értékek szellemében folytatott élet ad értelmet a létezésnek. A Móra író-költő-tanár dinasztia tagjai közül igazándiból csak Ferencet vette szárnyaira a hír - írja Kovács János. De a jeles író régész bátyját, Istvánt és az ő költő fiát, Lászlót is számon tartja az irodalomtörténet. Móra István fia, János leánya Móra Magda, 1950-ben érkezett Szent István városába, ahol tartalmas tanári és levéltárosi életutat mondhat magáénak, és a városnak is krónikásává válik. Móra Magda verseiben így a költészet hangja mellett jelen van a történelemé is. Alba Regia című oratóriumát Borlói Rudolf zenésítette meg. Bárdos Lajosnak két verset írt, az egyiket Fehérvár hősi múltjáról, de ugyanígy megzenésítésre került Géza nagyfejedelemről és Szent Gellértről írott költeménye is. Régi adósságot törlesztünk e kötet kiadásával. Móra Magda versei ugyanis eddig csak folyóiratokban és antológiákban jelentek meg. Legyen e kötet méltó elismerése annak, aki egész életét másoknak áldozta, zokszó nélkül. Korai özvegységre jutván, egyedül nevelte három fiát, s amikor a közelmúltban arról kérdezték, tervezi-e versei kötetbe gyűjtését, ezt válaszolta: "Én még mindig nem érek rá saját múltammal foglalkozni. A jövő fontosabb: hatunokás nagymama vagyok." Végül álljanak itt saját sorai, amelyeket a Székesfehérvárra látogató fatimai vándorszobor üdvözlésére írt: "Csak úgy gyógyul meg közönyös szívünk, ha túlnövi a bűnt a szeretet." Legyen ez a kötet is egy atomja ennek a szeretetnek, amelyet Móra Magda tisztelői éreznek emberi és költői értéke iránt. DIENES OTTÓ