A mai Debrecen nem tartozik az igazán jelentős képzőművészeti műhelyekkel rendelkező városok közé - mint amilyen Szentendre, Hódmezővásárhely, Pécs vagy az utóbbi időben Kecskemét. A múlt értékei viszont igazán nem hiányoznak Debrecenben. A rézmetsző diákok tevékenysége a XVIII. század végén, a XIX. század elején; Izsó Miklós Csokonai-szobra; a két világháború között az Ady Társaság képzőművészeti osztályának működése is; és különösen Medgyessy és Holló László életműve. Medgyessy Ferenc ugyan 1910-től haláláig (1958) Budapesten, a Százados úti Művésztelepen élt, mégsem szakadt el soha Debrecentől. A szülővárosának készített művek közül a legfontosabb a Déri Múzeum előtt a Művészet, Tudomány, Régészet és Néprajz allegorikus szobra, az 1948-as Petőfi-szobor, Móricz Zsigmond ülőszobra, Arany János mellportréja. Ezek és a korábban a Déri Múzeumnak ajándékozott kisplasztikák átfogó képet adnak az európai hírű, századunk legnagyobb magyar szobrászának is nevezhető művész munkásságáról. A művész özvegye az életmű hagyatékban maradt részét Debrecennek ajándékozta. A hagyatékban szerepel háromezer-egyszáz grafika, majdnem hatszáz darab plasztika, bútorok, szobrászfelszerelése, dokumentumok melyekből Medgyessy Emlékmúzeumot hoznak létre. Debrecenben élt évtizedeken keresztül az 1976-ban elhunyt Holló László festőművész, innen figyelte a tájat és az embert, és innen küldte képeit oly sok sikeres kiállítására. Holló László expresszív lobogású festészete egyfelől Koszta József, Tornyai János valóságlátását, indulatait örökölte, másfelől a francia iskola könnyedségét, érzékenységét. Életében mintegy kétszáz önarcképet festett, és több száz rajzon örökítette meg arcvonásait. A Debreceni Városi tanács tulajdonába nyolcvan került a kétszáz önarcképből. A képen Holló László: Bögrés csendélet című alkotása látható. Újságcikk : Tükör, 1979. január 21.