Mártélyon, a Tisza partján élő Kovács nevű gazdálkodó 400 négyszögöl szilvást hagyott a mindenkori ifjúsági szervezet számára. Csónak-kikötőt építtetett, ahol a gyermekek élénk úttörőéletet éltek a szép Tisza partján. A tagosítás után elmosódtak a határok, így a 440 négyszögöl szilvás is. 1957 után Bozsér Áron a Szék utcai Ált. Isk. akkori csapatvezetője, Czuczi István akkori iskolaigazgatóval mindent megtettek, hogy a tábort újra használhassák az úttörők. A tulajdonjog megszerzése 1958-ban sikerült. A tábor fejlesztésére az Úttörő Elnökségnek nem volt lehetősége. Az Úttörőház Csillebérctől kapott kiselejtezett sátrakat, takarókat. Minden évben 1963-ig az Úttörőelnökség és az Úttörőház őrsvezető tábort szervezett. 1963-ban a vezetőképző táborokat Szegedre helyezték el. Ezután az úttörőcsapatok egész nyáron birtokba vehették a tábor területét.