Szerves Kémia (részlet)

Tanárképző Főiskolák

szöveg

A "szerves kémia" elnevezés és meghatározás Berzelius svéd vegyésztől származik, aki 1827-ben megjelent tankönyvében külön fejezetként "Szerves Kémiai kézikönyv" címen azokat az anyagokat tárgyalta, amelyeket növényi és állati szervezetekből különítettek el. A tárgyalt vegyületeket szerves (organikus) vegyületeknek nevezte. E vegyületeknek az ásványi anyagoktól történő elkülönített tárgyalása a szerves kémia elkülönülésének, önálló tudományággá válásának kezdetét tükrözi.

Cím(ek), nyelv
nyelv magyar
Tárgy, tartalom, célközönség
tárgy papír alapú könyv
tárgy szerves vegyületek
tárgy molekulaszerkezet
tárgy kéntartalmú szerves vegyületek
tárgy nitrogéntartalmú szerves vegyületek
tartalomjegyzék
1. Bevezetés
2. A szerves vegyületek molekulaszerkezetének vizsgálata
3. A szerves vegyületek átalakulásának főbb típusai
4. A szerves vegyületek rendszerezésének elvei
5. Szénhidrogének
6. A szénhidrogének halogénszármazékai
7. A szénhidrogének hidroxil származékai
8. Kéntartalmú szerves vegyületek
9. Nitrogéntartalmú szerves vegyületek
10. Foszfor - és arzéntartalmú szerves vegyületek
11. Szerves szilícium vegyületek
12. Fémorganikus vegyületek
13. Oxovegyületek
14. Karbonsavak
15. Karbonsavszármazékok
16. Heterociklusos vegyületek
17. Szénhidrátok
18. Fehérjék
19. Terpének
20. Szteroidok
21. Biokatalizátorok
22. Alkaloidok
23. Gyógyhatású anyagok és gyógyszerek
24. Textilszínezékek és a festés
teljes tartalomjegyzék
célközönség általános
Személyek, testületek
létrehozó/szerző Varga Zoltán
kiadó Tankönyvkiadó
Tér- és időbeli vonatkozás
kiadás/létrehozás helye Budapest
az eredeti tárgy földrajzi fekvése Szendrő
hivatalos kibocsátás 1972-01-01
Jellemzők
hordozó papír
méret 104,5 MB
méret 525 oldal
formátum pdf
Jogi információk
jogtulajdonos Magánszemély
hozzáférési jogok Ingyenes hozzáférés
Forrás, azonosítók
forrás Szendrői Közművelődési Központ és Könyvtár
azonosító J 11 - 380
leltári szám/regisztrációs szám 3702