2012. május 16., szerda 21.00, helyszín: Új Magyar Képtár, szervező: Czinki Ferenc, művészek: Parti Nagy Lajos, kategóriák: irodalom. "Aranyka vérdobbanó szívében bezsírozottan forgatta meg kulycsát a settenkedő szerelem." "Cakkozza a szél a Duna felől, pofozgatja az ólmot, az egész súlyos, lomha közeget, amit levegőnek hív az ember, és él vele persze, ahogy lehet. Hosszú sor áll a fehér sátor előtt, mintha banánért, azért a fagyott, fekete banánért, vagy emdéef sonkáért húsvét táján. Lóveronaiért - észre se venni, hogy kicsit édesebb. Egy hosszú, csöndes, vasárnapi sor, úgy áll ott mindenki, mintha éppcsak, mintha véletlenül. Épp beáll, mit lehet tudni, ingyen van, ennyit megér, ennyi törődést megér." A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb nyelvművésze költőként, próza- és drámaíróként, illetve műfordítóként is meghatározó helyet foglal el napjaink magyar irodalmában. Parti Nagy Lajos 1953. október 12-én született Szekszárdon. Gyermekéveit Tolnán, Kaposváron, majd Székesfehérváron töltötte, ez utóbbi városban érettségizett 1972-ben. A pécsi Tanárképző Főiskolán 1977-ben szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet. Ezután könyvtáros volt a Baranya megyei könyvtárban, majd 1979-től 1986-ig a pécsi Jelenkor folyóirat szerkesztőjeként dolgozott. 1982-ben jelent meg első könyve, az Angyalstop, 1986-ban a második, amely Csuklógyakorlat címmel látott napvilágot. Már ezekben a verseskötetekben is tetten érhető a szerzőnek a nyelvi játékok és a nyelvi humor iránti fogékonysága, amely az 1990-es Szódalovaglás című verseskötetben teljesedett ki. A 90-es évek elejéig - a viszonylag rendszeres kritika-írás mellett - csak verset írt, azóta prózát, hangjátékot és drámát is, a halhatatlanságba pedig Sárbogárdi Jolán néven írt lányregény-paródiájával írta bele magát. A Szépírók Társasága, a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Nős, felesége Both Gabi, három gyermeke Anna Berta (2003), Elza Mária (2005), Ármin Vince (2006). Díjai: A Művészeti Alap "Legjobb első kötet" Bölöni-díja (1983), A Szocialista Kultúráért (1983), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1987), MTA-Soros-ösztöndíj (1988, 1993), Déry Tibor-díj (1990), Graves-díj (1991), A Holmi folyóirat II. díja (1991), Új Magyar Hangjátékért-díj (1991), Magyar Napló-díj (1991), Drámaírói ösztöndíj (1991-1992), "Az év legjobb hangjátékáért" - Puskás Károly-díj (1992), József Attila-díj (1992), Szép Ernő-jutalom (1993), "Legjobb új magyar dráma" - Színikritikusok díja az Ibusárért (1993), Az Év Könyve-jutalom (1994), Artisjus-díj (1994), a Kulturfonds Wiepensdorf ösztöndíja (1994), a Soros Alapítvány Alkotói Díja (1995), "Legjobb új magyar dráma" - Színikritikusok díja a Mauzóleumért (1996), Mikes Kelemen Kör-díj (1996), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1996), A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (1996), Alföld-díj (1997), Új Magyar Hangjáték-díj (1998), DAAD-ösztöndíj (2001-2002), Budapestért Díj (2003), Magyar Irodalmi Díj (2004), Szinnyei Júlia-emlékdíj (Jelenkor-nívódíj) (2004), az Osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal fordítói díja (2005), A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozata) (2005) Kossuth-díj (2007). "Mi tűrés-tagadás, Parti Nagy Lajos a magyar költészet egyik legbámulatosabb nyelvjátékosa. Mellesleg - ha szabad így mondani. Mintamondatok sokaságán művelte-csuklógyakorlatozta ki ezt a képességét, a vérében van szinte, ám - inkább mint afféle alapfeltétel - nem a legfontosabb erénye. Nem öncél, hát meglehetős önfegyelemmel féken is tartja magában - olykor sokáig készül, s csak ha igazi ok van rá, ad ki kezéből költeményeket. Megesik, hogy ezek épp a töredékben találják meg végső formájukat vagy mégis csak egésszé, egészen nagy verssé érnek." (Závada Pál)