A négyszáz éves Egyetemi Nyomda története-kevés magyarországi intézmény dicsekedhet ilyen múlttal - négy évszázad művelődéstörténetével, történelmével fonódik össze. Az első műhelyt Nagyszombatban Telegdi Miklós alapította, kezdeményezését csakhamar jezsuiták folytatták. Hatalmukat másfél száz év múltán legfőbb támogatójuk, a bécsi udvar törte meg: a Budára költöztetett nyomda a Helytartótanács közvetlen ellenőrzése alatt dolgozott tovább, s lett mégis Magyarország valamennyi népe művelődésének közös műhelyévé. Az Egyetemi Nyomda gépein nyomtatták Petőfi első verseskönyveit, a szlovák Ján Kollár, a román Petru Maior, a szerb Vuk Karadžic' és más magyar, szerb, horvát, szlovák, román, bolgár szerzők műveit. A XVIII. században az Egyetemi Nyomda állította elő Magyarország egész könyvtermelésének több mint a felét, a XIX. században tíz nyelven dolgozott, latin, gót, cirill-, görög és héber betűvel. Átmeneti hanyatlás után századunk húszas éveitől az Egyetemi Nyomda ismét jelentős kiadói és tipográfiai munkát végzett. Napjainkban a vállalat az ország egyik fontos nyomdai nagyüzeme. Korszerű gépein igen sok tankönyv, számos műszaki és útikönyv, valamint képeslap és folyóirat készült. Käfer István a kezdetektől napjainkig kíséri végig a nyomda életrajzát. Kevés szóval utal a műhely életét befolyásoló általános művelődéstörténeti, történelmi hatásokra, eseményekre. Vázolja a nyomda szervezetének alakulását, az egymást váltó tipográfiai törekvéseket. Bemutatja az egyes korszakok különösen érdekes kiadványait, statisztikai táblázatokban foglalja össze a könyvtermelés alakulását. Számos új adattal világítja meg a nyomda szerepét a magyarországi és a határon túli kelet-európai nyelvek és irodalmak fejlődésében.