Konrad Lorenz, az összehasonlító viselkedéstan megalkotója, nemcsak rangos tudós, hanem sikeres író is. Könyvei, amelyekben az állatok szokásairól ír, évek óta világszerte bestsellerek. A nagy tudós seewieseni háza Noé bárkájához hasonlít, mindenféle állat megtalálható ott, és ezek mélységesen ragaszkodnak gazdájukhoz, tanítójukhoz. Igaz, nem könnyen elviselhető egy "rendes" háztartásban ez az együttélés egyiféle állattal: A hálószobában éjszakázó vadludai hajnalban nagy zajjal repülnek ki az ablakán, a kakadu minden hozzáférhető gombot letép, a bájos kis énekesmadarak nem sok tapintattal "kezelik" a szőnyegeket és a bútorokat. Bizony rengeteg bosszúság is akad tehát. Világhírű szerzőnk sok humorral és öniróniával ír e kellemetlenségekről - de mint állatbarát őszinte szeretettel, ragaszkodással mesél két- és négylábú "társairól".Ezekben a történetekben természetesen ennél sokkal több is van: az olvasó megismerkedik az állatok nagyon is differenciált életmódjával, viselkedésformájával. „…ezeket az állathistóriákat bizony haragomban írtam le. Hogy mire haragudtam? Arra a rengeteg hihetetlenül rossz, csupa hazugság állattörténetre, amilyeneket manapság kínálgatnak minden könyvkereskedésben: arra a rengeteg firkászra, aki azt állítja, hogy állatokról mesél, noha nem is ismeri őket. Aki arról ír, hogy a méh kitátja a száját és ordít, vagy hogy a csukák harc közben torkon ragadják egymást – az bebizonyította, hogy halvány sejtelme sincs arról, milyen is az az állat, amelyet – mint állítja – tapasztalatból és szeretetből ábrázol… El sem tudjuk képzelni, hogy az efféle felelőtlenül megírt állathistóriák mennyi téveszmét terjeszthetnek az eleven érdeklődő ifjúság körében.”