Úti jegyzeteiben arról ír Petőfi: Aszódon kívánt először színésznek állni. Selmecről megszökve, Rónai álnéven a pesti Magyar Színházba kerül afféle színpadi mindenesnek, ugorj-ide-oda fiúnak. A költő életrajzírói örömmel fedezik fel e pályakezdés hasonlóságát a fiatal Shakespeare Londonban érkezésével: "előadás alatt a színházlátogató uraságok lovának kantárját tartotta." Londonban Shakespeare korábban éppúgy, mint az 1830-as években, finom urak, sőt hölgyek is közlekedtek lovon, urak klubjukba, képviselők a parlamentbe jártak kedvenc paripájukon, de Pest_Budán a reformkorban nem volt szokásban - városban - lovon jönni-menni: Petőfi sem vállalhatott alkalmi lovászfiú-feladatot, rokonsága Shakespeare pályakezdésével nem ily természetű.