Az objektív valóság megismerése az érzékeléssel és az észleléssel kezdődik. Ezzel azonban nem ér véget, hanem a gondolkodásba megy át. Az érzékletekben és észleletekben adottakból kiindulva a gondolkodás, túljutva az érzékileg adott keretein, kitágítja megismerésünk határait. A gondolkodás közvetett jellegénél fogva éri el a megismerésnek ezt a kiszélesítését, amely lehetővé teszi számára, hogy közvetve - következtetés útján - tárja fel azt, ami közvetlenül - az észlelésben - nincs adva. A megismerésnek a gondolkodás révén végbemenő kiszélesedésével függ össze elmélyülése is.