Alighanem Móricz az első nagy prózaírónk, aki regényeiben a házasság, az érzékiség, a szerelem, a monogámia problémakörét az érett felnőtt őszinteségével ábrázolta. A huszadik századi ember teljességigényével és ugyanakkor szkeptikus érzékenységével elemzi ezeket a kérdéseket, amelyeket a korábbi magyar irodalom inkább megkerült vagy elanekdotázott. Móricz Zsigmond - A fecskék fészket raknak című könyv három kisregényt tartalmaz, amelyek különböző élettörténeteket mutatnak be. A regények cselekménye Budapesten játszódik, az akkori jelenben (1928-1931). Társadalmi közege a magyar középosztály, vagy a dzsentri-sorból kihullott és oda visszavágyó kisemberek.