Pándi Pál kétkötetes munkájának első felében arra a kérdésre válaszol, mikor és hogyan jelentkeztek, s milyen módon és formában terjedtek el Magyarországon az utópista szocialista és kommunista eszmék. A vizsgálat köre a múlt század húszas éveivel kezdődik, és 1848-49-ig terjed. A kor szellemi mozgalmainak egy áramlatát világítja meg a szerző úgy, ahogy az a különféle műfajokban-publicisztika, tudósítás, útinapló, szépirodalom-és különféle álláspontokban-Táncsics, Bölöni Farkas Sándor, Pulszky, Eötvös, Kemény, Széchenyi, Kossuth, Vasvári s mások munkáiban-megnyilatkozott. Az új eszmék hazai kiterjedését követhetjük nyomon a mű második kötetében: Petőfi életművének vizsgálatában, mely nem a tíz éve megjelent Petőfi-monográfia módszeres folytatása, de épít a korábbi munka eredményeire. A költő életművében szervesen és kiküzdött összhangban kapcsolódott egyben a kor eszmeáramlata a történelem-benne a magyar történelem-perspektívájával. Magyarország és a jövőbe tekintő Európa izgalmas találkozását ábrázolja Pándi Pál új szempontokat felvető és nagy anyagot mozgató munkája.