Mikor Kunszentmártonból rövid ideig Keszthelyre helyezve (1947) Sulyánszky kiadó késznek nyilatkozott nyomdájában megjelentetni a Kármelita Rend története c. művemet, melyet akkor a keszthelyi zárda ebédlőjében fel is olvastak a rendtársak étkezése alatt és így ismeretessé vált, én úgy nyilatkoztam neki, hogy most nem látom alkalmasnak az időt művem kiadására, mert vele „kitanítanám Rákosi Mátyást, hogy még mit nem követett el az Egyház ellen”. Értettem ez alatt II. József és a francia Forradalom egyházüldözését, mit művem 4. részében oly részletesen leírtam, hogy teendőire sikerült ugyan elhárítanom a könyvkiadás elhalasztásával, de Rákosit nem kellett tanítani! 1950. június 9 éjszakáján autókonvojok érkeztek az ország négy helyéről a kunszentmártoni kis rendházba. Először Szentgotthárdról az osztrák határról, majd Pécsről, végül Bajáról a 3 ciszter gimnázium tanáraival, összekapkodott kis csomagjaikkal. Végül Szegedről is 2 jezsuita és két apácával. A deportáltak indulási helye mutatja az irányt, hogy nyugatról keletre. Szibéria felé émutatva gyűjtötték foglyaikat, hogy aztán egy nagyobb konvojba minket kunszentmártoniakat is berakva, Szibériába toloncoljanak. Ezzel a fenyegetéssel akarták megtörni az Egyház ellenálló védekezését a bolsevita hatalom ellen. Sajnos sikerült is. A rokonság, a papság addig rohamozta a püspököket, hogy kiegyezzenek a kommunista hatalommal, hogy végre megszületett 1950-ben a „Rom.kat. Egyház és az Állam közti Megegyezés”, melynek első pontja volt az eddigi kolostorok eltörlése, ….és így tovább, mint 40 évig tapasztalhattuk. Az atombomba világfélelme sem hozta meg a világbékét. De a világ Kormányzója meghallgatta jegyesének, az Egyháznak esdeklését: „ Világ Üdvözítője, mentsd meg Oroszországot!” (XI. Pius búcsúfohásza 1934 óta) és úgy irányította Gorbacsov gondolkodását, hogy belássa, miszerint, ha a Szovjet, a világ természeti kincseinek nagyobb része birtokában 40 év alatt nem tudta népét a nyomorból kivezetni, akkor ebben csak a szovjet rendszer a hibás és így a csatlós országaikat csődbe fogja vinni, s ezért elrendelte a szovjet seregek visszavonulását az orosz határok mögé, így szabadultunk fel 1989-ben. Itt az idő könyvem megjelenésére. Akkor is ha az angol P. Smet atya újabb karmelita történetet írt 1973-ban, mert annak harmadik kötete csak készül és talán a sarutlanok történetét is fogja hozni. Ez esetben elősegítjük munkáját, mert a mi könyvünk tartalmazza a sarutlanok történetét a sarusoktól való szétválástól egész napjainkig. Tehát ezzel elősegítjük egy közös rendtörténet létrejöttét. A mai árak rövidítést ajánlanak, azért a teljes műből 15 példányt meghagyva – miket a győri Lósy iskola, Mohácsi Anna tanárnőnek, Teobald Mihályné és Sz. István társulatnak köszönünk – a rend kezdeteit a biztos és bizonyítható dolgokban összefoglalva az eredeti 89 oldalától az 1946-os szövetséget adjuk javítva. A jövendő generáció majd írjon jobbat, marad neki még sok írnivaló, hiszen szinte naponként történik új rendtörténeti esemény II. János Pál szentatyánktól, mint lisieuxi Sz. Teréz egyháztanítóvá avatása 1997. okt. 19-én.