Melchior Hintham ugyanúgy nőtt fel, mint a többi brabanti fiú a XV. században: templomok és kápolnák harangjainak zúgáságban, körmenetek, védőszentek ünnepei és kivégzések közepette. Ő azonban különösen vonzódott a festőmesterséghez, s tehetségének köszönhetően csakhamar országának határain túl is ismert mester lett. Különös víziókat látott: éjszaka repülő ördögöket, a lányok szoknyája alatt mozgolódó disznókat, lidérceket vagy épp a Szűzanyát halott sápadtan és hosszan lelógó hajfonatokkal, mint egy szegény parasztlányt. A démoni világ festőjének regényében nem nehéz felfedezni Hieronymus Bosch németalföldi mester fantasztikus világát, szülőföldje történelmének eseményeit. Boschról valójában alig tudunk valamit, képeit ma is oly kevéssé értjük, mint amilyen furcsának találták kortársai, mi is éppúgy eltűnődünk, honnan merítette a pokol kínjait félelmetesen érzékletesen megjelenítő látomásait, a groteszk alakokat, hibrid lényeket. De a pokol kínjainak ábrázolásánál nem kevésbé titokzatosak az áttetsző gömbökben egymást átkaroló férfiak és nők, az egymásba fonódó, kagylókból, állatokat idéző formákból előbukkanó meztelen testek. Utóbbiak jelentését Vries azzal magyarázza, hogy Melchior Hinthamot, azaz Boscht megérintették az adamiták szektájának eszméi, hitük az anyaméh szentségében és abban, hogy az ősatya, Ádám által átélt paradicsomi állapotot az ölelkezéssel lehet felidézni. A holland Theun de Vries pontos történeti, kultúrtörténeti adatokra, filozófiai ismeretekre támaszkodva írt a késő középkor világát élénken kirajzoló, egyszerre hiteles, a valósághoz hű, ugyanakkor izgalmas és elgondolkodtató életrajzi regényt Hieronymus Boschról. Költőileg megelevenített, emberi középkort tár az olvasó elé a nagy holland író regénye.