Benedek András frappáns öniróniával így figyelmezteti olvasóját: "Olvasó, vigyázz! A cím csalóka. Ha "kulisszatitkokra", pletykákra vagy kíváncsi, tedd le a könyvet. A "műhelytitkok" más szabásúak, olyanfélék, mint az anatómiai ábrák, amelyeket az orvos ismer, az avatatlan nem lát a bőr alatt. A színház művészi intézmény, mondhatnám népművelési és szórakoztató nagyüzem, amelynek jól látható terméke az előadás. Ezt a láthatatlan műhelymunka készíti elő. A legfontosabb műhely a színpad, ahol a rendező irányításával hat-nyolc hetes próbafolyamat során bontakozik ki a színészi alakítások sora. Közben dolgoznak már az asztalos-, lakatos-, szabó- és fodrászműhelyben, a jelmez- és kellék- és bútorraktárban, a világítók brigádjában. Mindezt megelőzi a díszlet- és jelmeztervező, a zeneszerző és a koreográfus munkája, és valamennyiét a dramaturgé, aki a színre kerülő darab szövegét készíti elő. Hogyan? Jórészt erről szól a könyv.