A kiállítás rendhagyó módon igazít el Keserü Ilona festői világában. Megtalálható benne mindaz, ami a nyolcvanas évektől folyamatos tematikus-formai visszatérésként értékelhető: a szenvedéllyel kidolgozott és ellenőrzött gesztusrendszer, az 1967 óta jelenlévő, a balatonudvari temetőben megtalált szív alakú sírkövek messzire vezető alakulásai, a formázott, varrott és festett vásznak plasztikus, érzékeny megoldásai, a festő személyes érintettségétől fűtött ábrázoló képei és a színkutatás különböző irányokba mutató útjai.