Nagyon régi hagyományokra tekint vissza a magyar szíjgyártómesterség, valószínűleg már a vándorlások idején is magas színvonalon ismerhették ezt a bőrművességet. Ennek a foglalkozásnak a különlegessége, hogy a mesteremberek maguk dolgozták meg a portékáikhoz szükséges bőröket. Ezeket elsősorban ló- és kocsiszerszámokhoz készítették, kiváló minőségük miatt, a 17. században még Nyugat-Európából is sokan érkeztek hazánkba azért, hogy eltanulják a mesterséget. A 18. századtól jóval kevesebben foglalkoztak szíjgyártással, ettől kezdve jelentősen csökkent a termékek iránti kereslet is. Mára ezeket az eszközöket igazi hungarikumnak tekintik, sokan családi hagyományokat követve foglalkoznak a bőrművességgel, azon belül is a szíjgyártással. Az elkészült eszközök többnyire kiállításra készülnek, az egyre gépiesített mezőgazdaságban már csak elvétve fordulnak elő a tradicionális magyar mesterséggel létrehozott, valódi bőrből készült eszközök. A bőrgyártás tudományát ettől függetlenül nem szabad elfelejteni, erre emlékeztetnek lelkes művészek, akik megmutatják, milyen aprólékos igényességgel lehet létrehozni a különleges szíjakat. A debreceni Tóth Sándor 1950-ben ismerkedett meg a mesterséggel, nem volt nehéz dolga, mivel a családban már ismerték a szíjgyártás hagyományát. A hatvanas évektől Kathy László szíjgyártó mestertől tanulta meg a szakmát. Kulacsokat, sallangokat, kantárokat, és más bőrdíszműveket készített. A Bocskaikertben építette fel műhelyét, mely bemutató teremként is funkcionál. Folytatta a családi hagyományokat és továbbadta a tudást, feleségével dolgozott együtt, aki népi iparművész lett. Napjainkban veje is folytatja a mesterséget. Tóth Sándor, alkotásaival hazai és nemzetközi kiállításokon is sikeresen szerepel. Dolgozott a debreceni Tímárházban, ma a Hortobágyi Kézműves Udvarban tart fenn műhelyt. Felismerte azt, hogy igen kevés szakirányú könyv áll rendelkezésre, ezért feleségével együtt 2001-ben írtak egy bőrös-szíjgyártó szakkönyvet, amely nagy hiányt pótolt a szakmai oktatásban. Több díjjal is jutalmazták már tehetségét, 1986-ban népi iparművész címet kapott, 2001-ben pedig neki ítélték oda a Művészet Mestere címet magas szintű szíjgyártó, bőrdíszműves tevékenységéért. A mester munkáit a debreceni közönség is megtekinthette 2011. július 15-től a Tímárház kis galériájában.