A Béke és Szocializmus c. folyóirat és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája 1962 augusztusában nemzetközi tudományos eszmecserét szervezett a mai kapitalizmus problémáiról. 22 ország marxista tudósai között három fő kérdésről folyt a vita az állammonopolista kapitalizmus jellege és fejlődési törvényszerűségei, az európai integráció eredményei, kilátásai és külpolitikai következményei, s a tőkésországok munkásosztályának új harci feladatai. Az ötvenes évek második fele óta új helyzet állt elő a világban, nem csak azért, mert a szocializmus végérvényesen a nemzetközi fejlődés döntő tényezőjévé vált, hanem azért is, mert a kapitalizmusban szerkezeti változások következtek be, és új tendenciák jelentkeztek. Az eszmecsere megállapította, hogy az állammonopolista kapitalizmus fejlődésének, de mindenesetre újabb foka, amennyiben végső elemzésben - az integrációval együtt - a termelés fejlődésének bizonyos új objektív szükségleteit tükrözi vissza. A könyvnek az adatszerű és részletekbe menő elemzésén kívül három érdekessége van. Az egyik az, hogy minden egyes felszólaló konkrét képet nyújt a saját országában fennálló helyzetről, s így az olvasó nemcsak az általános fejlődési irányzattokkal ismerkedik meg, hanem a főbb tőkésországok külön problémáival is. Másodszor képet kapunk arról, hogyan érvényesül közgazdasági síkon, a kapitalizmus fejlődési lehetősége, kilátása és a lakosság általános helyzete szempontjából a második világháború utáni technika fejlődése, az a folyamat amit az eszmecsere résztvevői tudományos-műszaki forradalomnak neveznek. Mindezzel szervesen összefügg a könyv harmadik jellegzetes vonása nem valamiféle előre kialakított, uniformizált állásponttal ismerkedünk meg, hanem eleven, helyenként éles vita kellős közepén kerülünk. A hatalmas anyag a kapitalizmus jelenlegi fejlődési tendenciáinak a maga nemében egyedülálló elemzését nyújtja.