Milyen viszonya van Debrecen polgárainak a helyhez, ahol élnek? Mennyire hordozza magában az adott hely saját történetét? Milyen módon determinált az épített környezet a korábbi természetihez képest? Jelen van-e még a puszta a Baltazár Dezső téren? Egyes keleti bölcselet szerint az élőlények, s közte az ember is minden lélegzetvételével (újjá)születik, és minden kilégzésével meg is hal egyben, s ez a ciklikusság jellemzi az első lélegzetvételtől a végsőig. Imre Sándor és Süli-Zakar Szabolcs november 15-től 3 napon át most ezt a közelmúltban megújult, urbánus környezetet – a Baltazár Dezső teret – emlékezteti ősi valójára. A fiatal képzőművészek a Modem tér felőli domináns 5 ablakát hosszanti vetítővászonnak használja, s erre vetíti ki - az épületen belülről - a Hortobágyon felvett természetet. Ez a kép - amelyet kívülről, a tér felől kell nézni - az emberi lélegzet ritmusához hasonlatosan lassan, megfontoltan ritmikusan pulzál az élestől a homályosig, majd vissza. Mindezt speciális hangeffektek kísérik.