Szerdahelyi István eddigi pályafutása alatt az irodalomelméletnek valóban sok műhelyében fordult meg, sok területen munkálkodott alkotóként és szervezőként egyaránt. Ez a kötete sokirányú munkásságából ad ízelítőt: van benne filozófiai mélységű, filológiai alaposságú esztétikai tanulmány; vitaindító és vitazáró; szellemes publicisztikai esszé; költészeti futurológia; verstan és irodalmi kritika. A tematikai gazdagságon, közérthető fogalmazáson túl a kötet fő érdeme az a szenvedélyes igazságkeresés, mely tudományos viták szervezésére vezérelte a szerzőt. Ez tanította meg arra, hogy a vitás kérdéseket mindig a lehető legtöbb oldalról körül kell járni, az ellenfél nézetét meg kell ismerni, csak e megismerés után lehet cáfolni, de részigazságokat mindenünnen lehet tanulni. Ezért értékesek Szerdahelyi vitázó cikkei, s ezért lehetnek útjelzők mai elméleti irodalmunk útvesztőiben. A szerző tudatosan törekszik a viták demokratizmusára: " E demokratizmus legfontosabb feltételeinek egyike az, hogy vitáink ne az ellenfél két vállra fektetését célzó szellemi dulakodások, hanem a minél teljesebb igazság minden oldalú megközelítéséhez vezető véleménycserék legyenek."