" Könyvem nem a regény időfogalmának teljes történetét dolgozza fel. De még a modern regény időfelfogásának átfogó rajzára sem vállalkozik. A monografikus teljesség azért sem lebeghetett szemem előtt, mert meggyőződésem, hogy az epikus ábrázolás egyik legfontosabb kérdése: milyen időszemlélettel ábrázolja valóságát a regényíró. Éppen századunkra vált eleven, égető problémává az időfolyam művészi ábrázolása a regényben. A klasszikus regénynek magától értetődő, természetes közege sz idő. A modern regényben ezzel szemben témává, tárggyá válik. Ábrázolható-e az ember és a történelem az időben, vagy éppenséggel az idő és a tér felbomlása az a gond, mellyel a regényírónak meg kell küzdenie? Ezt az átváltást, ezt a fordulatot próbálja felvillantani a könyvem. Nem átfogó rajz, csak vázlat. Nem végleges válasz, csupán váratlan szempontból és új módon megfogalmazott kérdések felvetése."