Németh Lajos Minerva baglya című kötete korunk legizgatóbb művészetelméleti kérdései közül ragad ki néhányat. Ismerteti a művészettörténet írás módszertanának megújhodását, a szociológia és a lélektan eredményeinek fölhasználását a művészettörténet írásban és a műelemzésben. Vizsgálja a művek értékrendjének változását, az egyes értékek föl nem ismerésének okait, a közérthetőség problémáit. Fejtegetései során összehasonlítja a primitív, a naiv és a gyermekművészet jellegzetességeit, foglalkozik azokkal az elméletekkel, amelyek vagy rokonságot, vagy ezzel ellenkezőleg eltérést fedeznek föl az említett művészetekben. A Van-e stílus a XX. században? című esszéjében pedig azt taglalja, hogy korunk stílustörténete miben különbözik az elmúlt korok stílustörténetétől. A kötet befejezéseként három "főművet" elemez, Picasso Minotaurosz-sorozatát, Derkovits Három nemzedékét és Csontváry Magányos cédrusát. Fölhasználva ezekben az elemzésekben mindazt, amit tanulmányaiban elvként megállapított. Történetiség és politikum, mitológia és lélektan, szín- és térkompozíció, művészettörténeti előzmények vizsgálódásainak tárgyai.