Ez a tanulmány a regény fejlődésének átmeneti periódusát vizsgálja. A XIX. század második felének regényformáját. Azt a korszakot, amely, mondjuk, Balzac és Proust, Dickens és Joyce, Goethe és Thomas Mann között van. Vagyis lezár egy nagy fejlődési szakaszt, a klasszikus realista regény szakaszát, és előkészít egy nagy fejlődési szakaszt, a modern regény forradalmát. Teszi ezt oly módon, hogy a műfaji variációk-lehetőségek vizsgálatakor néhány reprezentatív mester portréjának fő vonásait felvázolja. Fontos megemlíteni azonban két lényeges megszorítást. A műfaj átmenetét és fordulatát csak a realista és a naturista regényforma tekintetében vizsgálja, azaz kívül marad keretein az eredeti nagy romantika minden variációja. Továbbá a műfaj átmenetét és fordulatát csak a három nagy nyugati irodalom, a francia, az angol és a német tekintetében vizsgálja, az az kívül marad keretein a kelet-európai regény és ezen belül az orosz regény minden variációja. Köztudomású: Kelet-Európában és Oroszországban más a történelmi "időszámítás", és éppen ezért mások a műfaji történetének korszakai, lehetőségei és megvalósulásai is. A más formateremtő elvekhez igazodó romantikus regény és a más "időszámításhoz" igazodó kelet-európai regény más tanulmányok tárgya lehet.