Ez a könyv Sőtér István nagy irodalom- és eszmetörténeti tanulmányának, az 1963-as Nemzet és haladás-nak átdolgozott szövegű új kiadása, amely- alcíme értelmében-Aranytól Madáchig tekinti át a magyar történelemnek és a magyar irodalom életének azt a korszakát, amelyben kezdetét vette a polgári Magyarország kialakulása. Nem éppen egyértelmű körülmények és feltételek között, mert a polgári magyar társadalom megszületése, ahogyan a könyv előszavában Sőtér István összefoglalja ennek a korszaknak máig időszerű tanulságokkal is szolgáló arculatát, "a 48-as forradalom bukása után ment végbe, tehát olyan korszakban, mely épp a forradalmi, a demokratikus eszméket nyomta el- de a polgári fejlődéshez annyira nélkülözhetetlen nemzeti függetlenséget is a legnagyobb mértékben veszélyeztette". Sőtér István előszava ezt a történelmi helyzetet, illetőleg kényszerűséget teljes joggal nevezi "baljós Örökségnek", s tanulmánya éppen azt ábrázolja, hogy irodalmunkban mindig eleven volt az a törekvés is, amely "nemzet és haladás ügyét egységben kívánta felfogni és érvényre juttatni. A magyar irodalom nagy korszakai mindig e törekvés jegyében bontakoztak ki, másfél évszázad óta".