Presser Gábor az utóbbi fél évszázad egyik legelismertebb, legnépszerűbb zenésze, énekese, dalszerzője. A döntő többség zenei munkásságát ismeri, jóval kevesebben tudják, hogy nagy ismerője és rajongója a modern, kortárs képzőművészetnek is. A rendhagyó tárlatvezetésen személyes gondolatait osztja meg a közönséggel. Az Irokéz Gyűjtemény és a rendszerváltás című tárlat a Kárpát-medence, illetve Magyarország mediális kultúrtörténetének háttere előtt mutatja be az elmúlt húsz év képzőművészeti praxisának egy szeletét. A szocializmus infrastruktúrájának romjain sajátos hibrid jelenségek keltek életre: a korábbi egyetlen, hivatalos kultúra helyett számtalan különféle kultúra kapott lábra, amelyek egyszerre próbáltak megfelelni a lokális igényeknek és a globális elvárásoknak. Mindez izgalmas, hibrid kulturális formákat eredményezett a képzőművészetben, amelynek egyszerre kellett reagálnia a technikai képek kitáguló univerzumára és a korábbi, egyértelmű kulturális szerepek (hivatalos - alternatív) eltűnésére. E reakció eredményeként kétszeresen (ideológiailag és mediálisan) is összetett, "remix" művek keletkeztek, melyek nagy számban lelhetők fel a korszak egyik legnagyobb és legkomplexebb magángyűjteményében, melynek neve éppúgy felidézhet egy gazdasági ágazatot, mint egy észak-amerikai indián törzset.