Vásárhelyi őszi tárlaton A félig nyitott kapu Szalay Ferenc Túl a kapun című temperaképe, mintha a 32. vásárhelyi őszi tárlat sajátos sommázata lenne, az alföldi festészet kedvelt jelképtémáinak megfogalmazásával. Távolodik, távolodni látszik a festészet kitaposott ösvényétől alig lelni nyomát a táj és ember bensőséges viszonyának. Nyilvánvalóan a realitások mások ma; a felgyorsult, zaklatott életvitel eltávolítja a festészet témavilágát az olykor naturális képelemmé lett "földközeliség"-szimbólumoktól. Szalay egy másik képe, az Eljön az aratás című, mint akármelyik biblikus feldolgozást, a simulékonyan piacra szánt "idillt"a népben gyökerező hagyományvilág művészi tüköre Szalay Eljön az aratás, s a festésmód szolgálja az alkotó szándékát. Nem a megragadható látvány, hanem az emberi belső világ realizmusa és a vizuális mozzanatok együttese lesz esztétikai értékké az őszi tárlat nem egy kiállítási darabján. Hogy a nagy kiállítások között a tagadhatatlanul ünnepi fogantatású tárlat is a képzőművészeti alkotások furcsa vegyüléke, ez nem nyitottságon múlik, hanem a művészet néven jegyzett tevékenység tétovaságán, az értékmérce hitelesítésének lehetetlenségein. Ilyen az ősz termése Vásárhelyen, s miközben Szakáll Ágnes Gyarapodunk című naturálkompozícióját látom magam előtt. Precíz látványképlet, békés táj, újrealista zsargon - Fejér Csaba, Csikós András, Zsuga Sándor, Tácsik János, Vecsési Sándor képei, s feledésre méltó munkák sora bízvást folytatható. Múltba kalandozó tekintet, pesszimista tv-híradó "borzalom" közhely. Jó, ha tucatnyi átélt, nem pusztán a mesterségbeli tudást ársztó mű mutatkozik. Megszeretetett a művészet örömeivel Lieber Éva, Glazy János, Mözsi Szabó István, Demeter Zsuzsa, Krajcsovics Éva, Kovács Tamás, Tamás Vilmos, Tenk László, Kéri László, Jánosházi Ágnes képe. Grafikából elégséges lehet a tárlatrész. Ágotha Margit metszetei, Sulyok Gabriella légies tusrajzai, és vége a sornak. Megtorpant, egy helyben áll a műfaj - éppen Zala Tibor lapjai szolgálnak ehhez igazolásul.