A paraszt Párizs Műemlék nincs, csak emlék Bár a múzeum maga nem tartozik a régi intézmények közé, nem is fiatal. A múlt század végén Tornyai Jánosnak, a múzeum névadójának kezdeményezésére alakult. Volt ugyanis egy mezőgazdasági kiállítás az akkor Pozsonynál, Kassánál és Zágrábnál is nagyobb városban, amelyen helyet kapott három teremnyi néprajzi anyag. Ez a három terem lett az alap. A vásárhelyi őszi tárlatok híresek- nyilatkozta a múzeum élén álló dr. Dömötör János. A festők szeretik városunkat, s az sem lényegtelen: épül az új Alföldi Galéria, amelyben majd méltóbb körülmények között állhatnak ki a képzőművészek. Lusta és alszik? Az ország legszebb szállodai díszterme itt van az épületben, de fájdalom: omlik a mennyezete. Sajnos Hódmezővásárhelyen nem divat a társasági élet. Nincsenek asztaltársaságok. Kiss Román azt mondta: alszik a város.... A vásárhelyi emberek különösek. Régen - és kicsit ma is - kettős életet éltek. Nyáron tanyán, rosszabb időben meg a városban. Az ébrenlét bizonyítékai Ha alvónak és lustának is tűnik Hódmezővásárhely, azért az ellenkezőjére is van példa. Nevezetesen arra, hogy ébren van. A városi pártbizottság ideológiai titkára, Oláh János, amikor erről beszélt, elsőnek az iparosításról szólt. Elmondta, hogy régen az ipart Hódmezővásárhelyen csak néhány malom jelentette, majd egy vándoriparos Kokron Józsek feltűnése, aki a Hódiköt alapjait rakta le. A hatvanas évek elején ugyancsak fejlődésnek indult a város. Letelepült a Mérleggyár, és egyre jobban megerősödött a zöldségtermesztési gépeiről híres Hódgép. A napjainkban mintegy 50 ezer lelket számláló város képe kissé megváltozott... Ady Endre még azt írta: "paraszt ...." Nos, ma a keresőképes lakosság nagyobb része - pontosan 52 százaléka - ipari munkás. A többi alkalmazott vagy kereskedő, vagy éppen Vásárhely nyolc termelőszövetkezetének, illetve két állami gazdaságának tagja, munkása.