Sokszor halljuk ma, hogy napjainkban a hangos beszéd, az előszó egyre nagyobb területet hódit vissza az írástól, amely pedig jó időre félreszorította. S mintha csakugyan így volna: a rádió, a televízió, a hangosfilm szövegei valóban nem a szemüket, hanem a fülünket érik; a műveltség javainak hangos közvetítése mennyiségében megnövekedett. Szakmánk, termelési tevékenységünk és közéletünk dolgairól is egyre gyakrabban kapunk írásos tájékoztatás mellett- vagy helyett- szóbelit (hangosat). Még magunk is megszólalunk nyilvánosan, hol mint brigádtagok, hol mint választók; kérdezünk mint munkatársak, vagy felelünk mint ilyen vagy olyan szintű vezetők; tájékoztatást adunk mint előadók, vagy kiegészítjük, vitatjuk a tájékoztatást hozzászólóként.