1940-ben épült deszkaoldalú, gépcserépfedésű, nyeregtetős, kereszttengely szerint tagolt, hármasosztású pajta. Előtte asztalhozveréssel csépelnek, hogy tetőzsuppot nyerjenek. A tetőfedéshez készített zsuppkévéket csomóba rakva, ideiglenesen a szérű körül helyezik el, hogy később eső ellen védett helyre hordják. A baloldali alak kötelet csavar, a jobboldali a kész zsuppköteget a végével földhözveregetve igazgatja (0448. kép). A szemtől megfosztott szalmát fűrészbakra felállított gereblyén áthúzva igazítják (fésülik), majd kévékbe kötik (0449-0450. kép). A háttérben kész zsuppkévék sorakoznak, valamint látható egy nagyobb, deszkaoldalú, hányt szalmatetejű disznóól, mellette téglából rakott háromszögoromzatú verem, középen elhelyezett ajtóval, melynek kerete tartja a szelement. Tetőrészét földdel hányták be. A telken álló ház feltűnően hosszú, jellegzetes példája az egymenetű, soros alaprajzi kapcsolásnak. Végében, a falazott épületrésszel egy fedélszék alatt deszkaoldalú pajta, szín van. Egyedi, figyelemre méltó eset, hogy a ház közepén, a gazdasági rendeltetésű helységek között, egy elöl teljesen nyitott kocsiszín áll. Az épület vége farazatos. Szelemenes tetőszéke zsuppfedésű. A fotók Farkas István udvarán készültek. (Készült az Egyetemi Néprajzi Intézet kutatótáborozásán)