"Göring piros kalapdoboza, böröndnyi gyógyszere, Hess irányítható memóriazavara, Keitel és Jodl vélekedése a katonai becsületről - ez is történelem. Ha az olvasó a huszonkét embertelen háborús főbűnös "emberi" vonásai iránt érdeklődik,ez az érdeklődés természetes. Burton C. Andrus ezredes, a mondorfi kihallgató-központ, majd a nürnbergi börtön parancsnoka azonban másfajta információkkal is szolgál. Andrus nem pszichiéter, ezért többet foglalkozik "szervezési kérdésekkel", s amíg negyedszázaddal a magyar per után is tud újat mondani a nürnbergi huszonkettő hazugságairól, pöffeszkedéseiről, hamis pózairól, könyvének lapjain leleplezi feletteseinek bűnös hanyagságát, nemtörődömségét is. Az őrszemélyzet minőségi jellemzőinek és a feladat kényességének ismeretében szinte csodálkoznunk kell, hogy a huszonkét gonosztevő közül húszan elnyerték méltó büntetésüket."