Hosszú és küzdelmes utat tett meg dolgozó népünk a kommunista párt vezetésével, míg eljutott jelen fejlődésünkhöz. Meg kellett küzdeni a földet visszakövetelő reakcióval, a gyárat visszakövetelő tőkésekkel, a régi rendszer különböző csoportjainak mindenféle restaurációs kísérleteivel. El kellett takarítani a háborús romokat, biztosítani kellett az üzemek normális termelését, s egy lerombolt és kifosztott országban életet, kenyeret kellett adni a dolgozók millióinak. Szép és nemes, de rendkívül nehéz feladat, melyet csak olyan politikai vezetés valósíthat meg, amely teljesen eggyé forrott a nép millióival. Egy megye adataira támaszkodva, szerény keretek között ezt a munkát kísérli meg elvégezni e tanulmány szerzője. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezen a téren tökéleteset alkotni lehetetlen. Nincs kitaposott út, s a kutató a történelmi és politikai iskolázottság birtokában is könnyen tévedhet helytelen ösvényre, vakvágányra. A dokumentációs anyag sem áll úgy rendelkezésre, mint más korszakoknál. Magáról a felszabadulásról és a demokratikus élet első lépéseiről alig van írásos dokumentumunk, az utolsó évek iratanyaga pedig még a tanácsszervek és vállalatok irattárában fekszik és terjedelme miatt is szinte áttekinthetetlen. Ha e tanulmány a legcsekélyebb mértékben is hozzájárult a felszabadulás utáni társadalmi és gazdasági kérdések tisztázásához, ha a maga területén egy téglát jelent a szocializmust építő milliók munkájához, akkor elérte célját és megírása nem volt hiábavaló.