Népköltészet a reformkor küszöbén
A köznép dalai Záporeső után eszterhaj megcsordul
Gyere ruzsám EnyingreÉg a kunyhó, ropog a nád
Nem anyától lettél
Bárcsak hamar május lenne
Kecskeméten egy almafa
Szép virággal kerted tele
Erdő, erdő, de magas vagy!
Csak azért szeretem
Azt gondolám, eső esik
Veres bársony süvegem
Hazám, hazám, édes hazám!
Pista szívem, de alhatnám
Izent nékem a gavallér
Cserebogár, sárga cserebogár!
Szerelmes édös istenünk
Gyerünk koma, a kocsmába
Gyenge vagyok, növendék, növendék
Telekiné Évi lánya
Falu vigen áll egy nyárfa magába
Lám megmondtam, Angyal Bandi, ne menj az Alföldre
Fehér László lovat lopott
Már minálunk verbuválnak kötéllel
A hontalan katona
A szerencsétlenség jól esett
Ördög leánya
Fáy András
A különös végrendelet
Eredeti meséi és aforizmái
...Folytatás a feltöltött dokumentumban