Kézi mintafa lenyomat.

A 18. század végén kezdték el használni a fából faragott minták mellett az olyan formákat, amelyek a finomabb részleteket vörösréz drótokkal dolgozták ki. A 19. században viszont már nagyobbrészt fémdrótokból és rézlemezből készítették a mintafák motívumait, amelyek elkészítése külön szerszámkészletet igényelt. A faformákhoz vésőkészletre, kalapácsra, körzőre, vonalzóra és rajzeszközökre volt szükség, a fém minták készítéséhez viszont az úgynevezett dróthúzó matricát használták. Ez acéllemez volt, melybe különféle profilú kör, négyszög, esőcsepp, félkör, csillag alakú lyukak voltak bevágva, ezen keresztül húzták át a rézdrótot, s ezzel formázták ki a drótok profilját. Miután a drótokat eldarabolták, úgynevezett ültetőkkel verték be az előrajzolt falapba az idomokat, lemezeket. A minták tervezését hártyapapíron végezték, majd másolópapírral a mintafára átrajzolták. Ezután belakkozták, hogy munka közben ne mosódjon el a rajzolat. A fémből készülő minták kivitelezése több előkészületet és odafigyelést igényelt. A mintafák három sarkába egy-egy jelölőszöget vertek, amelyet a folyamatos mintázásnál illesztési pontként használtak. Hátlapjára fogantyút alakítottak ki, hogy jól lehessen fogni a mintázás közben. Funkciójukat tekintve vannak végáru mintázásához szükséges formák, sarokminták, melyek terítő, szalvéta sarkába kerülnek és alkalmazzák a bordűrmintát is, mely szoknyák, kötények, függönyök alját díszíti. A sarokminták alapja négyzet alakú, a bordűrminták pedig jellegüknél fogva hosszúkásak.

Print of a hand-made pattern-wood with copper wires on textile in the Bluedye Museum of Pápa.