Józef Zachariasz Bem (magyarosan Bem József), a székelyek Bem apója (1794 – 1850) lengyel és magyar honvéd altábornagy. Cseh eredetű lengyel nemesi család sarja, kora műszaki ismereteivel bíró katonatiszt, tüzérhadnagyként harcolt Napóleon francia császár 1812-es oroszországi hadjáratában, majd tüzérszázadosként Lengyel Királyság hadseregében. Részt vett a lengyel szabadságharcban, majd annak bukása után Párizsba emigrált. 1948 végén Kossuth Lajosnál jelentkezett szolgálattételre. A szétzilálódó erdélyi hadtesteket szervezte újá és irányította. Seregei felszabadították Székelyföldet, majd Erdélyt. 1949 közepéig sikerült lassítani az osztrák és orosz haderőket, de július 31-én a segesvári csatában vereséget szenvedett, hadserege teljesen szétzilálódott. Erdély elvesztése után Kossuth a magyar csapatok főparancsnokává nevezte ki. Augusztus 9-én azonban Temesvárnál csapatait Haynau táborszernagy csapatai teljesen szétverték. 1849 augusztusában Bem József Törökországba menekült. Mivel az orosz kormány a menekültek kiadását követelte Isztambultól, amire az Oszmán Birodalom kötelezettséget vállalt – kivéve, ha a menekült áttér a mohamedán hitre, Bem tábornok több mint 240 bajtársával együtt áttért az iszlámra, felvette a Murad (Murat) nevet. Az oszmán kormány az Murat pasát az oroszoktól távoli, a mai Szíria területén fekvő Aleppóba internálta. 1850 októberében egy arab rablócsapat támadását a Bem által irányított tüzérség kiválóan hárította, súlyos vereséget mérve az ostromlókra. Bem egészsége azonban rohamosan hanyatlott, valószínűleg maláriás láz okozta halálát 1850. december 10-én. Muszlimként az oszmán kormányzat temettette el. Bem maradványait 1929-ben szállították Lengyelországba és helyezték el egy tarnówi mauzóleumban, hamvait vallási okokból nem lehetett „a keresztény lengyel földben” elhantolni. Hat gigantikus oszlop emeli magasba a kőszarkofágot, benne Bem József földi maradványaival.