Az Árpád-kortól kezdve különös jelentőségre tett szert a Kárpát-medence közepén az a részben hegyes, részben sík terület, amely Esztergom, Óbuda és Székesfehérvár között fekszik. E királyi központba alakultak ki legkorábban azok a legfontosabb települési gócok, amelyek kezdetben, sőt a magyar történelem egész folyamán is kiemelkedő szerepet játszottak, és a sajátos hazai városi fejlődés döntő tényezőivé váltak.