Az egyik helyi legenda úgy tartja, hogy a tatárjárás idején dúló csatában sokan elestek a település mellett és az elhunytak tetemeit elhantolva keletkezett a tájból kiemelkedő magaslat. innen a halom korábbi Tatárhányás elnevezése. Későbbi nevét onnan kapta, hogy itt 1728-ban kápolnát emeltek Sarlós Boldogasszony tiszteletére és minden év július 2-án tartottak búcsút. A Jászdózsa határában álló Kápolna-halom régészeti szempontból jelentős. Az 1890-es években folytak először ásatások, majd 1943-ban. De a háború miatt megszakadt és csak 1963-ban folytatták a feltárást. A feltárás tizenhat egymásra települt réteget különböztetett meg. A bronzkori leletanyagban díszes edények, arany ékszerek is kerültek elő, melyek megtekinthetők a jászberényi Jász Múzeumban és a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Bóna István három, egymásra épült középkori templom alapfalait tárta fel és a templomok környékén 11–16. századi sírok is előkerültek. Falaikat sikerült elkülöníteni az 1743-ban épült s a németek által 1944-ben felrobbantott barokk kápolna romjaitól, amelyet katonai megfigyelőpontnak használtak a háború alatt. A Kápolna-halom csúcsán álló kőkeresztet a rajta olvasható felirata tanúsága szerint a Varga család állította 1874-ben, melyet 1947-ben megújjítottak.