Vajon ​az emberiség korai történetéből mit és hogyan ismerhetünk meg? Egyáltalán rekonstruálhatók-e hitelt érdemlően a magyarországi bronzkor eseményei, amelyekről nem maradtak ránk írott források? Miként gazdálkodtak, hol és hogyan laktak, milyen nyelven beszéltek, hogyan ismerték meg a bronzöntés technikáját a Kárpát-medence több ezer évvel ezelőtti lakói? Egyebek között ezekre a kérdésekre is választ kap az olvasó Kovács Tibor könyvében, amely a régészek sokoldalú kutatómunkájának alapján rajzol képet a magyar föld egy egész évezredének (i. e. XX-IX. század) népvándorlásokkal, háborúval terhes történetéről. A szerző szakavatott vezetésével megismerjük a több mint háromezer évvel ezelőtt élt bronzkori emberek földművelésre, állattenyésztésre épülő gazdasági életét, települési, temetkezési és viseleti szokásait, bepillantást nyerünk hiedelemvilágukba, gyönyörködünk csontból faragott, agyagból formált vagy bronzba öntött használati tárgyaikban. A nagy időbeli távolság mégis alig érzékelhető, hiszen a könyvben megelevenedő emlékeket nem lehet és nem is tudjuk csupán régészeti leletként, történeti forrásként szemlélni. Megformálásuk egyszerűsége, szépsége néha elgondolkodtat, máskor csodálkozásra késztet – és talán ez az, ami segít az évezredeket áthidalni a múlt emlékei és a ma embere között.