A Kelet magyar vándorairól emlékezve, nem őseink, a belső-ázsiai lovas nomádok útját fogjuk követni, kik a honfoglalás előtti évszázadokban keresztül-kasul járták az orosz síkságot, és az Altáj vidékéről Jugrián, Baskirián, a Káma partvidékén, Lebedián, majd Etelközön (Atalküzü) át jutotak el a jelenlegi hazába. Könyvünk későbbi századok vándorairól szól, azokról, kiknek többségét éppen az ázsiai őshaza emléke vonzotta Napkelet felé. Az ott maradt rokon törzsek felkutatására koronként útnak indult lelkes magyar utzóknak köszönhető, hogy jelentős mértékben részt vettünk Ászia ismeretlen vidékeinek felfedezésében, és hogy a keletkutaás nálunk valóságos nemzeti tudomány lett. Keletkutatóinkat a legnagyobbak között tartja számon a világ, s az 1925-ben Bakuban tartott nemzetközi kongresszuon Magyarországról, mint a keleti tudományok fellegváráról emlékeztek meg.