Zsúfoltak az emlékezet polcai. Romlandó, törékeny dolgok halmozódnak, cserélődnek rajtuk a megismerés és a felejtés elevenül lüktető folyamatában. Rácz Péter leginkább költőket, filozófusokat tart ezeken a polcokon. Kirkegaard, Tandori, Pilinszky neve jelzi az olvasmányokat, és még többen vannak a névtelen ősök és tanítómesterek. Ez a költészet mégis mélyen személyes és eredeti. Rácz Péter nem egyszerűen olvassa, hanem belülről újraéli olvasmányait, és saját sorsával, egyéniségével egybegyúrva formálja új alkotásokká. Új versek kérnek bebocsátást az olvasók emlékezetének már úgyis túlzsúfolt polcaira. Ha nem jutnak el, akkor is marad helyükön egy vékony füzetnyi hiány.