"Wild ​úr – Fielding eme klasszikus figurája – gátlástalan szélhámos, aki végül is akasztófán végzi. Viszont, amíg eljut az ily módú „felmagasztalásig”, sok csalafinta kaland hőse, aki gyakran a saját maga csapdájába esik bele, s mintegy példázza, hogy minden körmönfontságnál van nagyobb körmönfontság, s a legkörültekintőbben kifundált terveket is halomra döntheti egy-egy előre nem látható vagy éppen jelentéktelennek tűnő mellékkörülmény."