"A palota falai magasan kavargó hóörvények voltak, kapui meg ablakai metsző szelek. Száznál is több terme volt a palotának, kisebbek-nagyobbak aszerint, hogy hogyan kavargott a hó. A legnagyobbik terem több mérföld hosszú volt; valamennyit tündöklő északi fény világította be. Hatalmas termek voltak, üresek, jéghidegek és fehéren szikrázók." Ebbe a jégpalotába érkezik meg a hosszú és fáradságos vándorút végén Gerda, hogy elvesztett pajtását, Kayt visszavigye barátságos otthonukba. A Hókirálynő hatalmas, de a kislányból áradó szeretettel szemben tehetetlen, és Kay jégcsapszíve felolvad Gerda forró könnyeitől. A halhatatlan meseköltő egyik legszebb írásán kívül A vadhattyúk és a Borsószem hercegkisasszony című meséket is közreadjuk Ágotha Margit nagyszerű rajzai kíséretében."